Az idén május végén egy kis kertújításba kezdtünk, melyről ide kattintva találtok egy bejegyzést, képeket. Amikor befejeződtek a kinti munkálatok, július végétől a lakásban folytattuk az újítást, teljes lakásfestést, beltéri ajtók festését, komplett bútorcserét - a fiuk szobájában fal-, lépcső- és padlóburkolás is.
Ez így elmondva/leírva talán nem tűnik annyira nagy dolognak, de valójában nagyon nagy munka volt, és fárasztó fizikailag, szellemileg egyaránt. 4 hónapon keresztül jöttek-mentek a mesterek a kertben/lakásban kora reggeltől késő estig. Nem tudtuk a saját kis életünket élni. Bár amíg az elején 2 hónapig csak a kertben zajlottak a munkálatok, addig a lakásban még csak-csak 'jól éreztük' magunkat... Viszont amikor július végén a lakásban is elkezdődött a munka és el kezdtünk egyre jobban kipakolni az egész lakásból a garázsba, nyári konyhába, tároló helyiségbe (az összes bútort, ruhákat, könyveket és mindent), az nagyon durva volt. ...és így éltünk bedobozolva, zsákokban 2 hónapig! Az egész ház üres volt, csak 2 ágy volt benne, amelyeken 4-en aludtunk. Reggelente zsákokban turkálva keresgéltem, hogy mit vegyünk fel aznap. Ahogy teltek a hetek, egyre gyűröttebbek lettek a ruháink a zsákban a sok turkálás miatt - ráadásul semmi nem találtam. Aztán elkészült a lakás, de a bútorok nem érkeztek meg a beígért időben, csak 2 hét késéssel. Majd hirtelen megérkezett szinte egyszerre minden bútor, amiket mi szereltünk össze. De sajnos csak hétvégeken volt időnk szerelni, emiatt ezzel lassan haladtunk (1 hétvégén alig érkeztünk összeszerelni 1-2-3 bútort, mert más dolgunk is volt). Olyan nehezen rendeződött be a ház, mintha soha nem akarnánk a végére érni!
Még lennének terveink a jövő nyárra is: térkövezni a kertet, korlát a terasz egy részéhez, új burkolat a teraszra, mert a régi picit elkopott stb., de megbeszéltük a férjemmel, hogy jövőre semmit nem csinálunk és csináltatunk, csak élvezzük az életet és a nyarat. (Remélhetőleg!) ...és akkor leírom, hogy miket csinál(tat)tunk az idén.
A fürdőszobában nem volt bútorcsere és újítás, mert az elmúlt 13 évben nagyon vigyáztunk a fürdőszobára - ugyanolyan szép, tiszta és vízkőmentes minden, mintha új lenne (a csempe, a mosdó, a bútor... minden szép). A fürdőben így nyáron csak festés volt, valamint kicseréltük a hidromasszázs kabint egyszerű sarokkádra, mert a kabin takarításába nagyon belefáradtam! Amikor annak idején beköltöztünk a házba, annyira örültünk, hogy megvettük ezt a kabint (örültünk, hogy van egy pici "luxus" a házban). Volt benne rádió, hangulatvilágítások, ventilátor (klíma), lábmasszázs, hátmasszázs, sima zuhany, esőztető stb., szóval tényleg nagyon szuper volt, de néhány hét használat után nagyon megbántuk ezt a kabint. Mindig elromlott benne valami, nem győztük kihívni a szervizt, ráadásul 13 éven keresztül minden héten 2-3 órán át súroltam benne azt a sok kütyüt, hogy tiszta legyen. Amikor már a gyerekek megszülettek, napközben nem tudtam kitakarítani, mert sok időbe tellett és nem volt rá idő, így minden hétfő éjszaka, amikor este 10-kor elcsendesedett a ház, aludtak a fiuk, én bikinire vetkőztem, beleálltam a kabinba és éjjel 1-ig súroltam. 😆 Ez volt 13 éven keresztül a hétfő éjszakai programom! A kabin súrolás! Na, ebből lett elegem, ezért tavaly, amikor megbeszéltük a férjemmel, hogy idén nyáron lakásújítás lesz, eldöntöttük, hogy a fürdőből megy a kabin és jön egy egyszerű sarokkád, amibe nem kell semmi kütyü, semmi felesleges dolog, hogy minél egyszerűbb legyen tisztán tartani!
A fürdőszobán kívül a konyhában a konyhabútort és étkezőasztalt sem cseréltük ki még, mert 13 évvel ezelőtt, amikor beköltöztünk a házba, akkor egy mesés konyhabútor készült a konyhámba, amit én terveztem és amit azóta is imádok úgy, ahogy van! 😍 Ráadásul a szüleimtől kaptuk ajándékba, emiatt különösen kedves számunkra. 💞 A konyhabútorhoz a férjemmel egy szép tömör fa étkezőasztalt és székeket vásároltunk még szintén a beköltözéskor, tehát nem volt kérdéses a bútorral együtt az is marad. Szóval a konyha nagyon rendben van teljes egészében, minden sarka, minden szeglete, ezért ott csak egy tisztasági festés kellett. Ja, csak a bárszéket cserélem ki újra, mert a régit már rongyosra ültem 13 év alatt. A konyhában az a kedvenc helyem (a magasított pult a bárszékkel, ezt direkt magamnak terveztem annak idején): sütés-főzés közben ide ülök le pihenni, ősztől tavaszig itt iszom a reggeli teámat - nyáron a teraszon a napágyban -, illetve ezen a bárszéken üldögélve szoktam megírni a recepteket is a laptopon, itt válaszolok a levelekre, szóval imádom ezt a helyet!
Viszont bevallom, a lakás többi helyisége az utóbbi években már nem nagyon tetszett nekem. Amikor beköltöztünk, még imádtam a színeket a lakásban: a színes falakat, a színes bútorokat - akkor még a színek voltak hangulatosak számomra. ...és akkor még nem éreztem fontosnak, hogy a lakásban a különböző helyiségek bútorai hasonlóak legyenek, csak az számított, hogy harmonizáljanak a helyiségek egymással. Tehát a konyhában és előszobában egyforma bútor volt (calvados), a hálószobákban natúr fenyő bútorok, a nappaliban sötét dióbarna bútor, és hogy harmóniában legyen a lakás, a falak színe és a burkolatok egyformák voltak a helyiségekben (színes falak).
Aztán ahogy telt az idő, teljesen megváltozott a stílusom és az ízlésem, de nem csak az enyém, a férjem is ugyanígy érezte. Nem akartunk már színes falakat, nem akartunk színes és sötét bútorokat, egyre rosszabbul éreztük magunkat a színekben. (De nehogy megharagudjon valaki, ha neki a színes lakás tetszik, nincs azzal semmi gond, sőt! Nem vagyunk egyformák és ez így van jól! Az ember ízlése egyébként is folyamatosan változik. Szerencsére annyiféle stílus van, így mindenki megtalálja a számára megfelelőt, amiben jól érzi magát, és csak az számít, semmi más!)
Ezért télen, amikor tervezgettem a lakásfelújítást, a fő szempontok a következők voltak: világos falak, egységes (fehér) bútorok, átlátható, szellős helyiségek, egyszerű és könnyen tisztítható berendezések.
Világos ház, egységes bútorok: Vagyis törekedtem arra, hogy világos legyen az egész ház világos (majdnem fehér) falakkal, fehér beltéri ajtókkal, fehér bútorokkal. Nagyon vágytam arra, hogy a lakásban egységesek legyenek a bútorok, hogy amikor belépünk a házba és körbenézünk, ne legyen minden helyiségben más színű bútor... Na jó, bevallom Nektek, hogy lakberendezés terén fehér mániás lettem az elmúlt években. Legalább is nagyon húz a szívem a fehér bútorokhoz, a szinte fehér falakhoz, a fehér nyílászárókhoz, a fehér beltéri ajtókhoz, úgyhogy nálunk szinte minden fehér lett (a fal néhol tojáshéj színű - ami majdnem fehér 😀). Persze a konyhában megmaradt a calvados bútor, és a padló burkolatok is világosbarnák, hogy ne érezzük magunkat azért úgy, mintha egy kórházban élnénk. Illetve a kiegészítőkben is vannak színek természetesen. De imádom, hogy az egész lakás világos és egységes! (A világos lakást a világos falakra és világos bútorokra értem, mert maga a lakás/ház egyébként is nagyon világos a sok és nagy nyílászáróinknak köszönhetően.)
Átlátható, szellős helyiségek: Az is fő szempont volt, hogy ne legyen zsúfolt a lakás, ne legyenek zsúfoltak a helyiségek, mert azt nem csak most, de soha nem szerettem! Persze nem kedvelem a 'minimál' stílust sem (bocsánat attól, aki igen), emiatt az sem tetszik, ha egy lakás kong az ürességtől, vagy ilyen téren túl steril, és ezáltal kicsit személytelen számomra. De távol áll tőlem a sok csecsebecse, az is, ha zsúfolt a ház a sok bútortól, polctól, ilyen-olyan tárolóktól és mindenféle egyéb dolgoktól (elnézést attól, aki ezt szereti). Én azt szeretem ha a lakás 'szellős', átlátható, egyszerű, nem annyira zsúfolt - erre törekedtem most is. Vagyis próbáltam megtalálni a kettő közötti "középutat". Ne legyen zsúfolt, színes, tele csecsebecsével, tele mindenféle kiegészítőkkel, de ne legyen üres, személytelen sem. Legyen meg az a hangulata, ami nekünk tetszik, amiben mi jól érezzük magunkat!
Könnyen takarítható: Rend- és tisztaság mániás vagyok és van két kisebb gyermek, akik mellett nagyon kevés idő van a takarításra, és ez látható is volt a lakáson az elmúlt években. Ezért a könnyebb takarítási lehetőséget is igyekeztem figyelembe venni. Emiatt sem akartam sok bútort, sok csecsebecsét és sok polcot, hogy kevés törölgetni való legyen portörlés közben. 😊 Porszívózáskor nem csak a helyiségek közepét porszívózom, hanem mindig minden bútor mögé bebújok, minden sarkot kiporszívózok, mindent elmozdítok a helyéről, és ha túl sok a bútor, kisbútor, egyéb dolgok, akkor azok nagyon akadályoznak, nem győzök pakolni jobbra-balra porszívózás közben és ezt nagyon nem szeretem - azt is írhatnám, hogy a takarítás végére felrobbanok, ha sok mindent kell kerülgetni és pakolni! 😄
Fontos kérdés lakberendezés terén a szőnyeg is... szőnyeg nélkül nem tudok elképzelni egy szobát és nappalit sem, mert kissé ridegnek érzem a szőnyeg nélküli helyiségeket. Viszont az elmúlt években azt is észrevettem, hogy míg például a nappaliban a 'csupasz' padlót 5 perc alatt körbeporszívóztam, addig a nappali közepén lévő nagy szőnyeget 20-30 percig 'masszíroztam' a porszívóval, mire kijött belőle az összes szösz. Ja és évente kétszer kicipeltem a kertbe kiverni belőle a port és kitakarítottam szőnyegtisztítóval. Ugyanígy jártam a hálószobában lévő nagy szőnyeggel is. Éreztem, hogy ebből többet nem kérek, teljes időpazarlás számomra a nagy szőnyeggel való küszködés! Jött az ötlet, hogy rongyszőnyegeket vásárolok, mert azokat minden porszívózás előtt 1 perc alatt kirázom a teraszon, illetve ha esetleg koszosnak ítélem, akkor néha zsupsz bele a mosógépbe és kimosom. (Az előszobában lévő rongyszőnyeggel évek óta így járok el és nagyon bevált.)
Nagyjából így tudom jellemezni az elmúlt 4 hónapban lezajlott kert- és lakásújításos sztorit. Nagyon fárasztó munka volt! Életemben nem cipeltem ennyi nehéz bútort, mint ezen a nyáron, amikor kiürítettük újítás előtt az egész lakást a régi bútoroktól...! (Apukám már nagyon idős, nem akartuk, hogy Ő cipekedjen, talán nem is bírta volna, így ketten a férjemmel hoztunk-vittünk minden bútort...) Mivel én mégis csak nő vagyok, számomra sem volt egyszerű és könnyű a nagy bútorokat cipelni, a fogást is olyan nehezen találtam meg rajtuk, de megoldottuk! ...és életemben nem szereltem annyit, mint az elmúlt hetekben! A végére egész jól belejöttem! Egyedül a tükrös, tolóajtós gardrób szekrénytől féltem! Nagyon magas, nagy széles elemek, tükrös, nehéz... annyira féltem, hogy összetörjük, mire ketten a férjemmel összeszereljük. Tiszta gyomoridegem volt, amikor a 2 méter magas tükrös ajtókat akasztottuk be a tolórész sínjébe... Nagyon nehéz volt, magas, imbolygott a kezünkben és közben el kellett találni a sín kampóját, amit szinte egyáltalán nem láttunk, hogy hol van... Percekig szenvedtünk vele, éreztük, hogy ide most nagyon jól jönne egy harmadik ember, egy harmadik kéz, mert akkor sokkal egyszerűbb lett volna. Óriási megkönnyebbülést éreztem, amikor végeztünk vele!
Nem tudom, hozok-e képeket, talán néha majd egy-kettőt megmutatok, de a történetet mindenképp le akartam írni - már csak a család miatt is emléknek. De ne számítsatok luxus lakásra, mert azok nagyon nem mi lennénk! ...és divatlakásra se gondoljatok, mert minket az sem igazán érdekel. Egyszerű, de számunkra hangulatos, otthonos lett. Persze a szüleim azóta is azt mondogatják, hogy miért kellett nekünk az idén ilyen nagy munkába vágni, amikor ezelőtt is szép és hangulatos volt a házunk/lakásunk...?! Igen, az volt, de amikor csináltuk 13 évvel ezelőtt, akkor még csak ketten voltunk és hiába terveztük már akkor bele a gyerekeket, mégis amikor már négyen lettünk, akkor éreztük igazán (az elmúlt években), hogy ez a ház/lakás így már nem annyira élhető, nem annyira kényelmes. Ráadásul ilyen sok év alatt a stílusunk is megváltozott és rosszul éreztük magunkat azokkal a bútorokkal, azokkal a színekkel.
De ami a legjobb a lakás-, házfelújításban, hogy minden helyiség friss, tiszta a frissen festett falaktól és beltéri ajtóktól, hogy minden helyiség üde az új bútoroktól, berendezésektől, kiegészítőktől. Valamint minden felesleges dolgot (amit eddig nem használtunk, de nem tudtunk róla, vagy nem akartunk tudni róla), azt kiválogattuk és elajándékoztuk. Ezáltal most nincs semmi felesleges dolog a lakásban!
A fotó a kisfiaim szobájában készült (még üresen) augusztus közepén, amikor hazajöttünk a nyaralásból. Merthogy addig, amíg a festő festette az egész lakást, addig elmentünk nyaralni. Nem akartunk az üres házban, festékek és festőlétra között élni 1 hétig az erőteljes festékszagban. Inkább elmentünk a Balatonra addig, hogy a fiuknak legyen nyaralós élményük is, hiszen számukra a nyaralás, az élmények, az együtt töltött idő (is) fontos.