#maradjotthon
Éppen 7. hete vagyunk itthon a világjárvány miatti "bezártságban" - itthon van az egész család.
Online oktatás:
Mennyire online ez az oktatás, hagy némi kivetnivalót, de most ez van, csinálni kell, nincs mese. Milánnal nagy szerencsénk van az "online" tanulásban, mert olyan okos, intelligens, könnyen tanuló gyermek, hogy teljesen egyedül veszi nap, mint nap az akadályokat, egyedül tanul. Nagyon ritkán fordul elő, hogy el kell neki valamit magyaráznom. Elolvassa, megtanulgatja az új tananyagokat és pillanatok alatt kitölt mindent a munkafüzetekben és online tesztekben. Továbbra is kedvenc tantárgya a matematika. Hihetetlen mennyire rá van állva az agya! Eddig mind a 3 tanévben kitűnő tanuló volt és 4. osztály félévében is. Nagyon büszke vagyok rá! 💙 Persze azért Milán sem tökéletes, hiszen oké, hogy ügyes és egyedül meg tud tanulni mindent, nem kell neki semmi segítség, de ne tudjátok meg, minden nap mennyit könyörgök neki, hogy üljön le tanulni! 😀 Szóval az ilyenfajta hozzáállásán van még mit csiszolni - ebben igazi fiúként viselkedik. Olyan, mint Pató Pál úr: " Ej, ráérünk arra még...!"
Éppen 7. hete vagyunk itthon a világjárvány miatti "bezártságban" - itthon van az egész család.
Online oktatás:
Mennyire online ez az oktatás, hagy némi kivetnivalót, de most ez van, csinálni kell, nincs mese. Milánnal nagy szerencsénk van az "online" tanulásban, mert olyan okos, intelligens, könnyen tanuló gyermek, hogy teljesen egyedül veszi nap, mint nap az akadályokat, egyedül tanul. Nagyon ritkán fordul elő, hogy el kell neki valamit magyaráznom. Elolvassa, megtanulgatja az új tananyagokat és pillanatok alatt kitölt mindent a munkafüzetekben és online tesztekben. Továbbra is kedvenc tantárgya a matematika. Hihetetlen mennyire rá van állva az agya! Eddig mind a 3 tanévben kitűnő tanuló volt és 4. osztály félévében is. Nagyon büszke vagyok rá! 💙 Persze azért Milán sem tökéletes, hiszen oké, hogy ügyes és egyedül meg tud tanulni mindent, nem kell neki semmi segítség, de ne tudjátok meg, minden nap mennyit könyörgök neki, hogy üljön le tanulni! 😀 Szóval az ilyenfajta hozzáállásán van még mit csiszolni - ebben igazi fiúként viselkedik. Olyan, mint Pató Pál úr: " Ej, ráérünk arra még...!"
Munkahely - home office:
A férjem is itthon dolgozik 7. hete, itthonról végzi a munkáját. Tulajdonképpen ez neki most nagy "felüdülés", mert 22 éve dolgozik hasonló munkában (sales manager), rengeteget utazik, minden nap sokat vezet, szóval neki az itthonról végzett munka most egy kicsit jól jött, mert nagyon bele volt már fáradva az állandó jövés-menésbe minden nap reggeltől estig. Most viszont telefonon keresztül intézi a dolgait, a munkahelyével pedig telefon- vagy videókonferencián keresztül tartja a kapcsolatot. Szóval Ő jól "elvan" itthon, bár pénteken és hétfőn már elment dolgozni, hogy egy kicsit személyesen is jelen legyen néhány helyen. Persze szigorúan maszkban és kézfertőtlenítővel. De a munkahelye nagyon korrekten áll a mostani helyzethez, már ma is jelezték, hogy a következő hetekben is home office lesz - attól függetlenül, hogy május 4-én talán valamelyest "újraindul" az ország.
A webáruházunk viszont ugyanúgy működött és működik, ahogy azelőtt is... folyamatos a kiszállítás - nincs unatkozás.
Itthon vagyunk hetek óta, de azért minden héten el kell mennünk 2-3 alkalommal ide-oda. Vannak "muszáj" dolgok. De mindig mindent igyekszünk gyorsan elintézni, betartva mindenkivel a kellő távolságot. Utána nem megyünk sehová - amint elintéztük a dolgunkat, irány haza!
Hiányoznak a szüleim!
A szüleimmel hetek óta ritkán találkozunk, csak néha megyünk át hozzájuk, hogy kell-e vásárolni valamit. Illetve a gyerekekkel is csak heti 1-2 alkalommal megyünk át Anyukámékhoz, akkor is csak az udvaron beszélgetünk/játszunk kellő távolságból. Nagyon rossz érzés ez, mivel a szüleim a szomszéd utcában laknak és azelőtt mindennapos volt a kapcsolatunk. Kivétel nélkül minden este átmentünk hozzájuk 30-40 percre beszélgetni (az egész család együtt - az esőben és télen a hidegben is - ez nálunk természetes volt), mert minden este megbeszéltük velük, kivel mi történt, mi volt Milánnak az iskolában, Zalán milyen újabb csibészségeket csinált - néha náluk is vacsoráztunk. Most pedig alig találkozunk Velük - olyan távol érzem magam tőlük, hiába itt laknak, pár házzal odébb.
Jó itthon, de hiányzik a kirándulás!
Egyrészt nagyon jó itthon lenni a családdal, mert soha nem töltöttünk még itthon ilyen sok időt együtt négyen! Imádunk együtt lenni, nem tudjuk megunni egymást - még akkor sem, ha a két kisfiam igencsak fárasztó számunkra, van energiájuk rendesen, nem lehet mellettük unatkozni! 😅 Minden estére úgy lefáradok Tőlük, hogy 11 óra körül ájultan zuhanok az ágyba. 😀 Ha majd valamikor beindul az élet, furcsa lesz, hogy ismét minden reggel mindenki megy a maga dolgára és alig találkozunk.
Másrészt viszont hiányzik hétvégenként a családi kirándulás! Főleg nekem!
A pici fiammal több, mint 3 éve vagyok itthon (szeptembertől lesz ovis). Mivel Milán nem beteges gyerek, soha semmilyen vírust nem hoz haza az iskolából az őszi-téli-tavaszi időszakokban, ezáltal nem kapunk el soha semmilyen vírusos betegséget (nem szoktunk betegek lenni), ezért én novembertől februárig nem nagyon szeretek sehová járni, nem mozdulok ki Zalánnal a téli időszakokban, csak ahová nagyon muszáj: mint pl. a napi vásárlások, Milánért suliba, vagy Milánnak az iskolai rendezvények és ennyi. Mi télen nem járunk sehová! Ha nem muszáj, ne kapjunk el semmi vírust a télen, ne legyünk betegek! Főleg, amíg Zalán nem ovis, amíg pici és nehezen érti meg a betegségeket, és az ezzel járó dolgokat. Viszont épp ezért, mivel télen leginkább csak itthon vagyunk, tavasztól ősz végéig szinte minden hétvégén kirándulni szoktunk (amikor van időnk rá és az idő is megfelelő). Na, de ez az idén elmarad(t)! Pedig már az idén is volt néhány szép tavaszi hétvége, amikor lehetett volna kirándulni, de hát most nem lehet... Amit megértünk persze és be is tartjuk, de attól függetlenül nagyon hiányzik! Hiányoznak a családi hétvégi kirándulások!! Nagyon! Pláne az itthon töltött téli "bezártság" után! 😞 Nem tudom, nyárig változik-e egy kicsit a helyzet a vírus terén...? De ha esetleg enyhülni fog, én akkor sem szeretném kockáztatni magunkat a nyaralással, úgyhogy az idén a nyaralásról is lemondunk! Legalább is nagyon valószínű! Ráadásul amíg nincs "ellenanyag" a vírusra, addig nagyon előfordulhat, hogy ősztől sokkal durvább lesz a helyzet, mint most. Nem tudok én semmit, csak bizonytalan vagyok és fogalmam nincs mit gondoljak erről az egészről, de jobb, ha óvatosak maradunk... Csak nem tudom, meddig lehet így élni...?
Nem tudom, hogy fogjuk kibírni a nyarat, mert imádunk nyaralni (csakis itthon Magyarországon), de az idei év nagyon sivár lesz ezen a téren...
De legalább minden este megyünk sétálni a Tisza-part mentén, ahol soha senkivel nem találkozunk, csak a madarakkal! Olyan szép madárcsicsergés van minden este az erdőben, imádom hallgatni, nem tudok betelni vele! ...és az a szabadságérzés az erdő közepén... leírhatatlan! (Csak akkor nem megyünk, amikor épp esik az eső, de az sajnos mostanában nem nagyon volt, nagy a szárazság.)
Kinőtt ruhák
Milán és Zalán fejlődésben lévő gyerekek, pillanatok alatt kinőnek mindent, így rájuk a tavaly tavaszi ruhák, cipők egyáltalán nem jók - alig tudom őket felöltöztetni. Szegény Milán cipő hiányában papucsban járkál, mert a téli bundacipő már meleg, a tavalyi félcipők pedig olyan kicsik, hogy bele sem megy a lába. A tavaly tavaszi nadrágok a lábszáráig, a pólók a köldökéig érnek. Zalánra is minden kicsi, de Milán kinőtt ruhái el vannak téve a garázsban, így szerencsére azok közül tudok válogatni Zalánra. Persze neki is szoktunk venni új ruhákat, ne mindig a Milán kinőtt ruháiban legyen. 😃 Ilyenkor már rég meg szoktuk venni a tavaszi ruhákat... Nem vagyok egy nagy shoppingolós, sőt, ha őszinte akarok lenni, utálok shoppingolni, de azért évente pár alkalommal rám tör a vásárlási kedv. Pláne, ha muszáj! ...és most már muszáj lenne... Szoktunk webshopokban is ruhákat venni, de azért mégis csak jobb felpróbálni. Azt hiszem idén tavasszal és nyáron mégis a webshopokból töltjük fel a ruha- és cipőtárunkat. (Aztán ha valami nem jó ránk, küldhetjük vissza.)
Most akkor újítsunk vagy ne?!
Még tavaly elterveztük a férjemmel, hogy az idén tavasztól megcsináljuk/megcsináltatjuk az udvaron/kertünkben azokat a dolgokat, amiket régóta szeretnénk. Illetve bent a lakásban egy teljes stílus váltást terveztünk (ki szeretnénk festetni az egész lakást + mindenhol új bútorokat szeretnénk, és lesz még néhány újítás a vízszerelők és kőművesek számára is). Kicsit élhetőbbé szeretnénk tenni a lakást, illetve 13 éve költöztünk be, ráadásul idősebbek lettünk, már más színek, más stílus tetszik. Ez nem igazán flancolás, csak változik az ember, ráadásul azóta már van két gyermekünk... szóval ami 13 évvel ezelőtt jó, szép és élhető volt, az mára már megváltozott.
Egész télen az udvart és lakást terveztem, hol mi legyen, milyen legyen, hogy legyen, nézegettem a webshopokban a bútorokat is. Aztán március közepén megállt az élet az egész országban és természetesen mi is "lefújtuk" az újítást. Viszont nem érezzük jól magunkat kint a kertben addig amíg nem úgy néz ki, ahogy szeretnénk (pláne így, hogy itthon kell lenni mindig). Szeretnénk már rendezetten és szépnek látni, úgy, ahogy elterveztük! Ezért 2-3 héttel ezelőtt mégiscsak szóltunk a kőműves csapatunknak, hogy iktassanak minket be, jöjjenek, amikor tudnak - minél előbb, annál jobb 😀 (rengeteg munkájuk van most is). Nem akarom elkiabálni... úgy néz ki, hogy 1-2 hét múlva jönnek... és talán június elejére végre olyan lesz a kert, amilyennek elképzeltük.
A lakásban lévő újítással várunk még egy kicsit, a vírusos helyzetben nem szeretnénk felfordulást a házban és nagy jövés-menést sem a munkások, festők között. Megvárjuk, milyen lesz a helyzet, ha beindul az országban az élet... Aztán majd ha úgy látjuk, belevágunk a lakásújításba is. Legalább is remélem! Bár most az egészség a legfontosabb!!! Addig is tervezgetem tovább... úgysem tudok dönteni a bútorok terén sem, annyi-féle tetszik!
De mivel nem csináltam az idén tavaszi nagytakarítást, mert azt hittem, újítunk, így a jövő héttől belevágok az alapos takarításba! Tehát továbbra sem fogok unatkozni...
Egyébként télen a költözést is számításba vettük (Miskolc vagy Eger - e két város környéke meseszép a Bükk-hegységgel, de Sárvárt is nézegettük). Viszont a szüleimet nem szeretném itt hagyni 74-79 évesen, Ők pedig nem akarnak költözni. Főleg a testvérem sírja miatt nem, aki 5 éve hagyott itt minket 47 évesen. Anyukám azóta is szinte minden nap a temetőt járja télen-nyáron, ősszel-tavasszal - ott tud egy kicsit megnyugodni.
A költözéssel kapcsolatban a házunk is "idehúz" engem, mert imádom a kis házikónkat, ráadásul annak idején Apukám és a férjem annyit dolgoztak rajta - nem lenne szívem eladni és itt hagyni! Szóval úgy néz ki, maradunk!
Visszatérve a jelenlegi helyzetre: állítólag a jövő héttől egy kicsit elindul az élet az országban... de mi azért továbbra is ugyanúgy fogunk élni, mint most... legalább is egyelőre, amíg meg nem látjuk, hogy alakulnak majd a dolgok. Továbbra sem megyünk sehová, csak ahová nagyon muszáj! Nem kockáztatunk! Ha elindul az ország, előfordulhat, hogy súlyosabb lesz a helyzet... bár inkább ne legyen így!!
Vigyázzatok magatokra Ti is, bízzunk benne, hogy hamarosan vége lesz ennek az őrületnek!
![]()
A férjem is itthon dolgozik 7. hete, itthonról végzi a munkáját. Tulajdonképpen ez neki most nagy "felüdülés", mert 22 éve dolgozik hasonló munkában (sales manager), rengeteget utazik, minden nap sokat vezet, szóval neki az itthonról végzett munka most egy kicsit jól jött, mert nagyon bele volt már fáradva az állandó jövés-menésbe minden nap reggeltől estig. Most viszont telefonon keresztül intézi a dolgait, a munkahelyével pedig telefon- vagy videókonferencián keresztül tartja a kapcsolatot. Szóval Ő jól "elvan" itthon, bár pénteken és hétfőn már elment dolgozni, hogy egy kicsit személyesen is jelen legyen néhány helyen. Persze szigorúan maszkban és kézfertőtlenítővel. De a munkahelye nagyon korrekten áll a mostani helyzethez, már ma is jelezték, hogy a következő hetekben is home office lesz - attól függetlenül, hogy május 4-én talán valamelyest "újraindul" az ország.
A webáruházunk viszont ugyanúgy működött és működik, ahogy azelőtt is... folyamatos a kiszállítás - nincs unatkozás.
Itthon vagyunk hetek óta, de azért minden héten el kell mennünk 2-3 alkalommal ide-oda. Vannak "muszáj" dolgok. De mindig mindent igyekszünk gyorsan elintézni, betartva mindenkivel a kellő távolságot. Utána nem megyünk sehová - amint elintéztük a dolgunkat, irány haza!
Hiányoznak a szüleim!
A szüleimmel hetek óta ritkán találkozunk, csak néha megyünk át hozzájuk, hogy kell-e vásárolni valamit. Illetve a gyerekekkel is csak heti 1-2 alkalommal megyünk át Anyukámékhoz, akkor is csak az udvaron beszélgetünk/játszunk kellő távolságból. Nagyon rossz érzés ez, mivel a szüleim a szomszéd utcában laknak és azelőtt mindennapos volt a kapcsolatunk. Kivétel nélkül minden este átmentünk hozzájuk 30-40 percre beszélgetni (az egész család együtt - az esőben és télen a hidegben is - ez nálunk természetes volt), mert minden este megbeszéltük velük, kivel mi történt, mi volt Milánnak az iskolában, Zalán milyen újabb csibészségeket csinált - néha náluk is vacsoráztunk. Most pedig alig találkozunk Velük - olyan távol érzem magam tőlük, hiába itt laknak, pár házzal odébb.
Jó itthon, de hiányzik a kirándulás!
Egyrészt nagyon jó itthon lenni a családdal, mert soha nem töltöttünk még itthon ilyen sok időt együtt négyen! Imádunk együtt lenni, nem tudjuk megunni egymást - még akkor sem, ha a két kisfiam igencsak fárasztó számunkra, van energiájuk rendesen, nem lehet mellettük unatkozni! 😅 Minden estére úgy lefáradok Tőlük, hogy 11 óra körül ájultan zuhanok az ágyba. 😀 Ha majd valamikor beindul az élet, furcsa lesz, hogy ismét minden reggel mindenki megy a maga dolgára és alig találkozunk.
Másrészt viszont hiányzik hétvégenként a családi kirándulás! Főleg nekem!
A pici fiammal több, mint 3 éve vagyok itthon (szeptembertől lesz ovis). Mivel Milán nem beteges gyerek, soha semmilyen vírust nem hoz haza az iskolából az őszi-téli-tavaszi időszakokban, ezáltal nem kapunk el soha semmilyen vírusos betegséget (nem szoktunk betegek lenni), ezért én novembertől februárig nem nagyon szeretek sehová járni, nem mozdulok ki Zalánnal a téli időszakokban, csak ahová nagyon muszáj: mint pl. a napi vásárlások, Milánért suliba, vagy Milánnak az iskolai rendezvények és ennyi. Mi télen nem járunk sehová! Ha nem muszáj, ne kapjunk el semmi vírust a télen, ne legyünk betegek! Főleg, amíg Zalán nem ovis, amíg pici és nehezen érti meg a betegségeket, és az ezzel járó dolgokat. Viszont épp ezért, mivel télen leginkább csak itthon vagyunk, tavasztól ősz végéig szinte minden hétvégén kirándulni szoktunk (amikor van időnk rá és az idő is megfelelő). Na, de ez az idén elmarad(t)! Pedig már az idén is volt néhány szép tavaszi hétvége, amikor lehetett volna kirándulni, de hát most nem lehet... Amit megértünk persze és be is tartjuk, de attól függetlenül nagyon hiányzik! Hiányoznak a családi hétvégi kirándulások!! Nagyon! Pláne az itthon töltött téli "bezártság" után! 😞 Nem tudom, nyárig változik-e egy kicsit a helyzet a vírus terén...? De ha esetleg enyhülni fog, én akkor sem szeretném kockáztatni magunkat a nyaralással, úgyhogy az idén a nyaralásról is lemondunk! Legalább is nagyon valószínű! Ráadásul amíg nincs "ellenanyag" a vírusra, addig nagyon előfordulhat, hogy ősztől sokkal durvább lesz a helyzet, mint most. Nem tudok én semmit, csak bizonytalan vagyok és fogalmam nincs mit gondoljak erről az egészről, de jobb, ha óvatosak maradunk... Csak nem tudom, meddig lehet így élni...?
Nem tudom, hogy fogjuk kibírni a nyarat, mert imádunk nyaralni (csakis itthon Magyarországon), de az idei év nagyon sivár lesz ezen a téren...
De legalább minden este megyünk sétálni a Tisza-part mentén, ahol soha senkivel nem találkozunk, csak a madarakkal! Olyan szép madárcsicsergés van minden este az erdőben, imádom hallgatni, nem tudok betelni vele! ...és az a szabadságérzés az erdő közepén... leírhatatlan! (Csak akkor nem megyünk, amikor épp esik az eső, de az sajnos mostanában nem nagyon volt, nagy a szárazság.)
Kinőtt ruhák
Milán és Zalán fejlődésben lévő gyerekek, pillanatok alatt kinőnek mindent, így rájuk a tavaly tavaszi ruhák, cipők egyáltalán nem jók - alig tudom őket felöltöztetni. Szegény Milán cipő hiányában papucsban járkál, mert a téli bundacipő már meleg, a tavalyi félcipők pedig olyan kicsik, hogy bele sem megy a lába. A tavaly tavaszi nadrágok a lábszáráig, a pólók a köldökéig érnek. Zalánra is minden kicsi, de Milán kinőtt ruhái el vannak téve a garázsban, így szerencsére azok közül tudok válogatni Zalánra. Persze neki is szoktunk venni új ruhákat, ne mindig a Milán kinőtt ruháiban legyen. 😃 Ilyenkor már rég meg szoktuk venni a tavaszi ruhákat... Nem vagyok egy nagy shoppingolós, sőt, ha őszinte akarok lenni, utálok shoppingolni, de azért évente pár alkalommal rám tör a vásárlási kedv. Pláne, ha muszáj! ...és most már muszáj lenne... Szoktunk webshopokban is ruhákat venni, de azért mégis csak jobb felpróbálni. Azt hiszem idén tavasszal és nyáron mégis a webshopokból töltjük fel a ruha- és cipőtárunkat. (Aztán ha valami nem jó ránk, küldhetjük vissza.)
Most akkor újítsunk vagy ne?!
Még tavaly elterveztük a férjemmel, hogy az idén tavasztól megcsináljuk/megcsináltatjuk az udvaron/kertünkben azokat a dolgokat, amiket régóta szeretnénk. Illetve bent a lakásban egy teljes stílus váltást terveztünk (ki szeretnénk festetni az egész lakást + mindenhol új bútorokat szeretnénk, és lesz még néhány újítás a vízszerelők és kőművesek számára is). Kicsit élhetőbbé szeretnénk tenni a lakást, illetve 13 éve költöztünk be, ráadásul idősebbek lettünk, már más színek, más stílus tetszik. Ez nem igazán flancolás, csak változik az ember, ráadásul azóta már van két gyermekünk... szóval ami 13 évvel ezelőtt jó, szép és élhető volt, az mára már megváltozott.
Egész télen az udvart és lakást terveztem, hol mi legyen, milyen legyen, hogy legyen, nézegettem a webshopokban a bútorokat is. Aztán március közepén megállt az élet az egész országban és természetesen mi is "lefújtuk" az újítást. Viszont nem érezzük jól magunkat kint a kertben addig amíg nem úgy néz ki, ahogy szeretnénk (pláne így, hogy itthon kell lenni mindig). Szeretnénk már rendezetten és szépnek látni, úgy, ahogy elterveztük! Ezért 2-3 héttel ezelőtt mégiscsak szóltunk a kőműves csapatunknak, hogy iktassanak minket be, jöjjenek, amikor tudnak - minél előbb, annál jobb 😀 (rengeteg munkájuk van most is). Nem akarom elkiabálni... úgy néz ki, hogy 1-2 hét múlva jönnek... és talán június elejére végre olyan lesz a kert, amilyennek elképzeltük.
A lakásban lévő újítással várunk még egy kicsit, a vírusos helyzetben nem szeretnénk felfordulást a házban és nagy jövés-menést sem a munkások, festők között. Megvárjuk, milyen lesz a helyzet, ha beindul az országban az élet... Aztán majd ha úgy látjuk, belevágunk a lakásújításba is. Legalább is remélem! Bár most az egészség a legfontosabb!!! Addig is tervezgetem tovább... úgysem tudok dönteni a bútorok terén sem, annyi-féle tetszik!
De mivel nem csináltam az idén tavaszi nagytakarítást, mert azt hittem, újítunk, így a jövő héttől belevágok az alapos takarításba! Tehát továbbra sem fogok unatkozni...
Egyébként télen a költözést is számításba vettük (Miskolc vagy Eger - e két város környéke meseszép a Bükk-hegységgel, de Sárvárt is nézegettük). Viszont a szüleimet nem szeretném itt hagyni 74-79 évesen, Ők pedig nem akarnak költözni. Főleg a testvérem sírja miatt nem, aki 5 éve hagyott itt minket 47 évesen. Anyukám azóta is szinte minden nap a temetőt járja télen-nyáron, ősszel-tavasszal - ott tud egy kicsit megnyugodni.
A költözéssel kapcsolatban a házunk is "idehúz" engem, mert imádom a kis házikónkat, ráadásul annak idején Apukám és a férjem annyit dolgoztak rajta - nem lenne szívem eladni és itt hagyni! Szóval úgy néz ki, maradunk!
Visszatérve a jelenlegi helyzetre: állítólag a jövő héttől egy kicsit elindul az élet az országban... de mi azért továbbra is ugyanúgy fogunk élni, mint most... legalább is egyelőre, amíg meg nem látjuk, hogy alakulnak majd a dolgok. Továbbra sem megyünk sehová, csak ahová nagyon muszáj! Nem kockáztatunk! Ha elindul az ország, előfordulhat, hogy súlyosabb lesz a helyzet... bár inkább ne legyen így!!
Vigyázzatok magatokra Ti is, bízzunk benne, hogy hamarosan vége lesz ennek az őrületnek!
